kicsi koromtól kezdve pátoszos érzületekkel készültünk rá, mert először jött a virágvasárnap, amikor virágmintás ruhát vettünk fel, és énekeltük, hogy „Pálmákat szórjunk Jézus útjára,” és utána jött a nagypéntek, amikor fekete ruhát vettünk fel, babonás félelemmel állapítottuk meg, hogy mindig esik az eső nagypénteken, és nagybölcsen hallgattunk, ha ragyogott a nap, szomorú gyászénekeket énekeltünk pianoban, szombaton várakoztunk és kalácsot sütöttünk (és lelkiismeret-furdalás nélkül tojást festettünk), vasárnap pedig torkunkszakadtából énekeltük, hogy „HÚSVÉT VAN, NAGY ÜNNEP, ÖRÖMNAP.” egész álló nap.

for something deep. nemszeretem, ahogy a napok csak pörögnek. a regénytől mélyebb, igen, de kell a cél, a misszió, a biztos tudat, hogy értelme van. az üresség nem hagy nyugton.

merthogy itt A Könyv. az angol nyelv története milyen izgalmas tantárgy lesz - gondoltam mit sem sejtve az angol szakon. nem lett az. soha nem látott száraz előadások (nem Nádasdy, nem), száraz, ősi hendáutok, száraz tesztek. ésakkor térdenállva megesküdtem, hogy ha nagy leszek, megkeresem A Könyvet, megolvasom-kitanulom, és mindeközben élvezem. így lett. mert az én barátom most hozta, hozzá egy óangol-középangol feliratos táskát (igen, a kettő között, mert a ye olde az valami félreértés lehetett akkoriban - ha már jól tudom, ugye), amiktől a metrón úgy érzem magam, mint the embodiment of the history and the global nature of English.

in a nutshell:

szeret-szeretem, have been in love, am in love - 2010 királylánygyűrű a hegyen nyáresten, őszi egyszerű és nagyszerű innep sokkétszáz baráttal-rokonnal, hála, igazi szép kuckó, sok munka, sok bolondság, maradjunkilyenek.

szólt az előbb. ez 2005 nyár és a koncert. és utána el kellett válni. és tényleg magasnak bizonyult. lehetetlenül magasnak. most mégis ereszkedünk szépen lassan - már a másik oldalon.

we get healed

ezen a képen a Régi Ház nagyszobájának négy sarka látszik csak. látszólag unalmas képnek tűnhet, de itt élt Kistizi és Nagytizi, Kisbolga és Nagybolga, a mi képzeletbeli barátaink. húgommal találtuk ki - vagyis inkább fedeztük fel őket. a szoba négy sarkában laktak tehát, farmerben jártak és Tisza cipőben, egyszer csónakáztak és felborultak, és akkor nem örültek, hogy farmer van rajtuk. és hasonlítottak azokra a fiúkra, akik tetszettek nekünk a húgommal.

egy másikon a húgommal annyira bárányhimlősek vagyunk, hogy már technológiai újításokon gondolkodunk, egy olyan szerkezeten, amely minden oldalról egyforma erősen fújja ránk a levegőt, és mi lebegünk meztelenül. közben a kedvenc-királynős-példakép nagynénénk szórakoztat minket, és azt gondoljuk, hogy nála kecsesebb lény nem is él a földön. körben a Néni régi szekrényei a nippekkel, a horgolt és a hímzett terítőkkel.

néha képeket fogok írni ide: a blog képzeletbeli falaira kiaggatok egy párat a múltból - szeretem az írott képeket. ezen futok Apa felé a hosszú-gangos udvarunkon, fehér kis szép ruhában. megérkezett.

"te kezdtem."